Az atmoszféra a kortárs esztétika, társadalom-, humán- és neurotudományok, valamint az építészet és városépítészet központi problémája. Az affektív összetevők – érzelmek és hangulatok – tapasztalásban betöltött szerepe és háttérminőség jellege felértékelődött és előtérbe került. Ennek következményeként beszélhetünk az ún. affektív-fordulatról, aminek a hatása mára a legtöbb szakterületen érzékelhető. Az építészet számára fontos elméleti háttér, mivel a tapasztalat affektív-érzéki dimenziója előtérbe helyezi a befogadót és a megélt élményeket. Az építészek számára pedig alkalmazott tervezési módszer, melyben saját megélt-testük és korábbi élményeik a legfontosabb referencia pontok.
Kollégánk, Dobos Bence László disszertációjának absztraktja.
